Hallgasd meg mit suttog az élet,élni hív újra meg újra téged.Ne nézz vissza a sáros útra,legyen előtted minden tiszta.Emeld fel fejed, lásd meg a szépetszemed kékjében égjen a fényed..Lásd meg végre, hogy szeretnekmég akkor is, ha nevetnek,hisz mosolyt te csalsz arcukra,ismerj…
Körül a tenger végtelen,csobog, susog a hallgatag hab.Jaj-szavak búgnak itt is, ott is,de tompa mind és fátyolosés egyre halkabb, egyre halkabb.A templomtornyok imbolyognak,tejszínű, ködös, sűrü páraszáll be a házak ablakáns álmosan készül el a városa reménytelen…
Hátam mögött - szívem is halljatörik az őszi fűTe jössz, tudom. Miről?A lépted nesze is gyönyörű.Gyönyörű lesz, ha megjelenszmár csak egy pillanat.Gyönyörű rögtön a világmihelyt része vagy.Fásult volt, borús a szívemszomorú, keserű.Ha benne vagya szívem is ragyogó,…
Néha nehéz, néha könnyebb,néha mosoly, néha könnyek,néha megbocsátás, néha ítélet,néha csüggedés, néha remények.Az Élet az, mely nyomomba' járha megállok, ő is megálls vár, hogy induljak már, mert nincs időott van mögöttem a következő,kit lökdösni, rúgni kell és…
Valami elkezdődött,valami egészen más, mint az életem.Tél van, hó, a háztetők fehéreks mintha egy elhagyott malombanvisszhangozna a kopogásom.Nem futottam és nem menekültem sehová,mégis úgy rezdül meg oldalra fejem,mint háborús menekülőké gyanús tájon.Talán a szürke ég…
Hová viszel, folyó?Az iszapod vagyok,világító tajtékod, habod.Hová viszel, folyó?A tavalyi nádúgy metszené a torkomat át,mint a kéjgyilkosok.Hová viszel, folyó?A szeretőd vagyok!Állnak partodon a fák,mint vonatot búcsúztatók,városok, vasművek, temetők,löszfalak:…
Mikor az uccán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, édes bokája derengve fénylett. Mikor a válla picikét rándult, egy kis fiúcska utána bámult. Lebegve lépett - már gyúlt a villany s kedvükre nézték, csodálták vígan. És ránevettek,…
Ősz lép a tájra már megint, A múló idő arcomba legyint. Hulló falevelek, sárguló erdő Súlyos terhével szürke felhő Lassan baktat az ég peremén, Majd könnyezve terül fölém. Sírni kezd, de zokogásra vált Könnyei között galamb szállt Egyedül, bús magány a társa, Nyárban…
1. Mint egy rabot, magam végig nem tekintem A két szemem, tűnő partok felé nem néz Látni tudom a jót szenvedéseimben Pünkösd királyságot, sem ül fölöttem vész Gerincem nem recseg mint a homok, -kavics Kínzóim várhatják hogy hitem eldobom Két kezével a sors, széjjelmorzsolhat…
Lassan, tünődve Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan…
1 Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellőzködő, lágy melegben tapsikolnak a jázminok, nagy, álmos dzsungel volt a lelkem s háltak az uccán. Rám csapott, amiből eszméletem, nyelvem származik s táplálkozni fog, a közösség, amely e részeg ölbecsaló…
Többször felkelt a hold, s újra elmúlt az éjszaka. Amikor elindultak, azt hitték, nem érnek már oda. Nem értették, miért, mégis halottak voltak, és holt nyelven kérdezgették, hová jutnak a holtak. Vissza kinek adják majd a szívet és a lelket? A fülledt éjszakában…
Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze; Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy…
Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig igy volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett; Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, Sziv és pohár…
Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom, Tetején lobogós hadi kopja. Két ifiu térdel, kezökben a lant, A kopja tövén, mintha volna feszűlet. Zsibongva hadával a völgyben alant Ali győzelem-ünnepet…
Száll a madár, ágrul ágra, Száll az ének, szájrul szájra; Fű kizöldül ó sirhanton, Bajtnok ébred hősi lanton. Vadat űzni feljövének Hős fiai szép Enéhnek: Hunor s Magyar, két dalia, Két egytestvér, Ménrót fia. Ötven-ötven jó leventét Kiszemeltek, hogy követnék; Mint…
Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Milyen szomoru vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold. Minden Egész eltörött, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész eltörött. Fut velem egy rossz szekér, Utána mintha jajszó szállna, Félig mély…
Kúnfajta, nagyszemű legény volt, Kínzottja sok-sok méla vágynak, Csordát őrzött és nekivágott A híres magyar Hortobágynak. Alkonyatok és délibábok Megfogták százszor is a lelkét, De ha virág nőtt a szívében, A csorda-népek lelegelték. Ezerszer gondolt csodaszépet, Gondolt…