.Halovány csillagok zizegnek az Oltban,Már jeleket látok a napban, a holdban.Nagy hegyek árnyában hosszú fenyő-ujjal:Mutogatva-formán a magasba nyúlnak..Emelkedő ujjad látom Uram immár,Nincsen nyugodalmam régi sátraimnál.Ne is legyen egyhamar ezen a világon:A setétség órájában…

Erdő, csendes sziget.Két ember üldögélAvartenger felett,Apadó lomb alatt,S míg fent a lomb apad:Halkan lelket cserél.A gondolat, az árva,Tapogatódzva száll,Míg félúton a társa,Ó zengő mély öröm:Lassan elébejön,S ujjongva rátalál.Két ember így beszélget,S míg halkan száll…

Mindig gyilkolnak valahol,lehunyt pillájú völgyölén, fürkésző ormokon,akárhol, s vígaszulhiába mondod, messzi az !Sanghaj, vagy Guernicaszivemhez éppen oly közel,mint rettegő kezed,vagy arra fenn a Jupiter !Ne nézz az égre most,ne nézz a földre sem, aludj !a szikrázó…

 Éltem, de élni mindig élhetetlen voltam éselőre tudtam, eltemetnek végül itt,s hogy évre év rakódik, rögre rög és kőre kő,hogy lenn a test megárad és a férges, hűssötétben fázik majd a csont is meztelen.Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő,s mélyebbre süppedek le…

Régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek!Költõkkel s fiatal feleségekkel koszorúzotttündöklõ asztal, hova csúszol a múltak iszapján?hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátotittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból?Verssorok úsztak a lámpák fénye körül,…

Tajtékos égen ring a hold,csodálkozom, hogy élek.Szorgos halál kutatja ezt a korts akikre rálel, mind olyan fehérek.Körülnéz néha s felsikolt az év,körülnéz, aztán elalél.Micsoda ősz lapul mögöttem ujras micsoda fájdalomtól tompa tél!Vérzett az erdő és a forgóidőben…

Erőszakos, rút kisded voltam én,ikret szülő anyácska, - gyilkosod!öcsémet halva szülte-é,vagy élt öt percet, nem tudom,de ott a vér és jajgatás közöttúgy emeltek föl a fény felé,akár egy győztes, kis vadállatot,ki megmutatta már, hogy mennyit ér:mögötte két…

Éjfélre szült az anyám, hajnalrameghalt, elvitte a láz és én amezőkön szülő erős anyákragondolok cifra szavakkal.Apámat éjjel elvitte egyszera korházi ágyról, a szájtátóorvosok közül a gond; akkorotthagytam a vörösszeműembereket, egyedül éltemés élek a házakon…

Barátaim, ha rövid a papír,az ember akkor apró verset ír;higgyétek el, a rövid is elég,meghalok, s úgyis minden töredék." És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alattazoknak lelkeit, akik megölettek az istennek beszédéért és abizonyosságtételért, a…

1.Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;torlódik ember, állat, szekér és gondolat,az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlans némán, akár az…

Én nem tudom: hova.Én nem tudom: mire.Én nem tudom, hogy ki után.Csak vágyom, vágyom - -Talán egykor élt életem,Talán sosem élt életem után.Vágyom, vágyom -És nem tudom, e vágyElőre néz, vagy vissza:A reménység, vagy az emlékezetFelbuzgó talajvizét issza.Vágyom, vágyom -…

1 Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr!2 Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére!3 Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál…

Ha majd az őszösszegyűjt minden bánatot, s velea lelkemet behinti csendesen...tovább >>eljössz-e vigasztalni, kedvesem?Eljössz-e akkor simogató szóval,mikor a lelkem többé nem nevet;s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,amiket egyszer…

Aludjatok, vágyak,Ne zokogjatok,Csicsíjja, ti bágyadt,Rekedt sóhajok!Szállni a magasbaMinek már, minek már,Te szív, árva, balga,Pihenj már, pihenj már!Aludjatok, vágyak,Vár az alkonyat,Fáradtak a szárnyak,A nagy árny fogad,Szállni a sötétbe,Minek már, minek már,A nótának…

"Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem,igen, becsesebb, mint a jóság.Van egyfajta tapintat, ami az emberiteljesítmény felsőfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan,színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint…

Ne bántsd megegyezéseiket. Erre épült fel az emberi világ. Tűrd ésviseld el, hogy megegyeztek bizonyos téveszmékben, ködös vágyképekben,kínos és szomorú rendtartásokban. Valószínűleg nem lehet másképpen. Nebántsd hitüket, hamis elképzeléseiket, tunya és…

Még nem alkony, csak délutánMég visszanéz egy arc után...tovább >>Aztán megáll, gondolkozikSzigorúbbra gombolkozikSzól: ez a barna és ez pirosKíváncsi és tárgyilagosA földre néz, már ismeri -Az égre néz, nincs semmi ottA föld, a föld volt a titokVan papucsa,…

Mint múlnak el a megtörtént tájakÉs elmúlok én, ki megtörténtem.Minden mozdulat új tájat ölelÉs új, idegen vagyok én: az ölelő.Viasz figurák: én, én. Tegnapról és előbbről.Lágyanyag testek az emléklámpákkal:hatosos tükörpalota sorakoztat engem mögöttem:mi furcsa…

A csillagokEzen a nyáron először láttam közelről a csillagokat.Éjjel a kert fölött, hirtelen felragyogtak, mind a többezer millió,milliárd és billió, az összes tejutek és ködfoltok, s a meghittek ésnépiesek is, a Fiastyúk, a medve, s a Göncöl szekere. A sarkcsillagökölnyi…