Hova tűnt a nap az égről Nem látom a szürkeségtől Dér a hideg, fagyos mosoly Szerintem ez nagyon komoly. Hideg ráz, hát hova tűntél Talán a déli sarkra repültél Jöjj most haza, kérünk, várunk Mert rojtos már a nagykabátunk. Süss az égen, úgy mint máskor Könyörgünk…

Én nem akartam, istenem - S nem kértem, hogy segíts nekem Gyanútlan érkeztem, meleg Szavakkal is kerestelek Nevetgéltem a nap alatt Tagadva sem tagadtalak Szándék nélkül és kedvesen Szólítottalak: "Kedvesem" Szájamban jó íz volt neved Fűnek-fának dicsértelek…

Gyónjad az Istennek, ami rosszat tettél Amit elvétettél s ellene vétettél. Mikor Szamuelly halálgőzösének Gyilkos zaja után fölzengett az ének, Azok közé, akik mernek és akarnak, Nem álltál be rögtön ébredő magyarnak . Mert a szomszéd boltos nem jó szemmel nézte, Ha…

Vállamra ült a Vén Idõ, Mert járni már alig tudott. Mikor megkértem, hagyjon békén, Megsértõdött és otthagyott. Nem ment messze, mert tudta õ, Hogy nemsokára visszaül. És hába mondom, hess öreg, Örök idõkre rámcsücsül. 

 A várandós élet Korán szülte meg álmaimat, Dobbanásai Az álmélkodások varázsában Foggantak. A kuckóba gyûlt évek Lefújták az álmok aranyporát, S ráültek vigyorogva A gondolataimra. S most itt vagyok, A magam ácsolta Fára feszítetten Várva a lándzsát, Mit oldalamba…

A tavasz elköszönt, rég elmúlt a nyár, jégvirág szövi minden ablakom. Dérlepte fákon, nem dalol madár, hogy megpillantsam: nincs rá alkalom. Néha - vágyódva - lelkem arra jár, keres és kutat csörgő patakot. Reménnyel telve titkon arra vár: alkony-fényében lát egy alakot. Jaj,…

  A tél fagyos kezével végigsimít a tájon, zúzmarás leheletével rajzol a fákon. A házak ablakára jégvirágot fest, irigykedve nézi rajzát a hideg téli est. Kandalló melege olyan hívogató, ropogva ég a tűz, míg odakint hull a hó. Nagy pelyhekben esik, rakódik a tájra, a…

Csak menekülés hit, s hitetlen ének, ígérgetése aranyló meséknek, menekülés a lét-játékú álom, jótett, rossztett e szétfutó világon, csak menekülés, amely mindig késő: közeledéskor az a Messzeség nő. Menekülés a Vers is, pillanatra rád-rádtekint istenszép csillagarca,…

Azt, hogy mi fáj, elmondanám, de mégse tudom. Ki tudná? Nézz kinyúló kézre, mely tétova, tűnő, szegényke álom lemondóan aranyló láthatáron! Fáj, hogy a múlt tetteket súg hiába: nincs szív, fogékony, s az agy hozzá kába. S ha volna tett, tűnődöm, mondd, mit érne? Idő…

Élhettem volna gyönyörűen, megvolt a képességem rá, hogy derűs legyen az estém és utolsó órám teltén se zokogjak. Most hurkot dobnak rám az éjszakák vérereim torkomra csavarodnak. Ha keserű vagyok, ki keserít? Élem az életemet, kenyér és szerető mindig kerül, bor se…

  - Ezek a tévedéseim - mondom, és felmutatom erényeimet. - Ezért aztán érdemes volt - mondom, és felmutatom elégett életemet. - Mindvégig gyönyörű volt! - lihegem, hisz nem számolom, hányszor nem ettem. - Ó, ezek az édes nők! - kiáltok fel, s lehajtott fejjel távozom…

Maradj, maradj, bús téli alkony, ne vond még vissza sugarad! Ha lábadozva elsötétülsz, szerelmes szívem megszakad. A lég oly enyhe, oly fuvalmas, a nap vígan bukik elõ, tavaszruhában andalog már az álmodó járó-kelõ. A síma, langyos fuvalomra kinyílanak az ablakok, a halk,…

1 Kék ibolyát kerestem, még fenn se volt a hajnal, aztán csokorba fûztem vágyó tüzes sohajjal. Megindulék a réten, s a kedvesem kerestem, a gyenge szép virág meg elhervadt kezemben. Most a fejük lehajtják, s mind bánatosan esdik: "Temess el, reggel éltünk, s meghaltunk, íme…

Hattyú -- Hogy énekelnek mindenféle fattyúk, pimasz veréb, csicsörke, banka, vadtyúk, mi hallgatunk a zûrzavarba, hagyjuk, csivogjanak, legyen meg akaratjuk. Csodásan úszunk a csodás halálba, de ottan az igaz dalt megtalálva az égre sírunk, gõgös, néma hattyúk. Holló -- Rég…

 Az áprilisi délutánon dalt hallani egyszerre, távol. Az illatos, japáni égbõl hull a napfény és hull a zápor. Tömjénez a tavasz a légben, virágos ágon kancsi fény ég. Kis, ideges lányok kacagnak, veri az ördög a feleségét. Nyilt arccal isszuk az esõt fel, agyunkba…

Jaj, az de szomorú volt. A híg esõ sötéten csepegett, és kézilámpással, rozoga pallón ballagtak el a szótlan emberek. Csak erre emékszem. Még néha arra, hogy halt meg a kertünkben egy virág, s a zöld gyepen sárgálló délutánon cikáztak a virgonc, fehér cicák. De estefelé…

Az álmodó baba öltözködik narancsszín bársonyokba, a délutánba méláz mosolyogva, s libeg-lebeg kenderszinû haja. A szeme alvó francia babáké, a parfümöktõl forró feje fáj. Ah, mért ez a búcsúzkodó finálé? Nem kell az élet, pompázó parádé, aranyfindzsákba hûlõ…

  Szelídek és nyugodtak. Ez székely, az meg lágy és bús magyar. Dülledt szemekkel hajnalig boroznak, az egyik régi verseket szaval, hogy mikor Pesten iskolába járt, mint tépte a rózsákat és a lányt. A többi sóhajt, ejh-hajh, megvirrad még, és megvirrad, a nap…

1 Sürgöny Tán most esik meg éppen... Borzalom. Röpül a vészhír a kis szikra szárnyán. Egy pillanat, s már száll, mint hogyha látnám az éjbe rezgõ vékony fonalon. Vadul süvölt mérföldek tengerén, felnyög az ismeretlen, éji róna, s a szikra, mint a puskacsõ golyója,…

Éjszakánként, mikor csillagok milliói vakító lánggal fedik be az eget, arra gondolok, vajon merre járhatsz, s van-e ott a másvilágon, olyan, aki szeret. Gondolsz-e még az otthont adó házra, azokra a szélborzolta fákra, melyek alatt megpihentünk, mikor kedvünk támadt egy-egy csókos…

 Hány őszbe haltunk már bele és hány tavaszból nyertünk újabb életet, mennyi semmitmondó téli napot féltünk, ami könny-homályba sírta a deres éveket és lám mégis itt vagyunk, mi halhatatlanok, kik tűrve szenvednek, de sosem adják fel, mert nekünk minden perc egészbe font…

Beszélj, anyám! Szavad a szív zenéje, Szivedből szeretet s élet szakad; Nappalodik a szenvedélyek éje, Meleg sugárként ömlik szét szavad. Buzdíts a jóra, ójj a küzdelemben, Szeretni, hinni ó, taníts meg engem! Szivedbe Isten lelke költözött... Áldott vagy te az asszonyok…

 Pogány vagyok. Nincs bennem semmi Alázatos, tömjénszagú; Zsolozsma, zsoltár, istenesdi Nem ejti lelkemet rabul. Nem verem én bűnbánva mellem, Nem mondok szánom-bánomot, Olcsó dicséretét se zengem Annak, ki - majmot alkotott. Nem ejt meg engem semmi földi, Se földöntúli…

Elmondani nem merem. Mi lesz ha... nem. Ha nem várja mondanivalóm, Ha nem érez semmit, mikor meglát. Szívem dobban s mégis ketyeg tovább. Mint az idő, egyre csak tovább. Elmondani nem merem. Mi lesz ha... igen. Ha ő is vágy rám. Ha érzi a követ, mikor meglát. Az élet megy tovább,…

Nem odaillő szónak nincs eleje s vége. Gyorsan nézz fel az égre, köztünk mindennek vége. Bármi volt vége lett. Még most is későn fékezek. Nem értheted, de félek. Veled lenni, érts meg. Feledném ha tehetném. De nem bírom, mert szeretném. Hinni azt, mit nem lehet. Feledni szép…