1

Sürgöny

Tán most esik meg éppen... Borzalom.
Röpül a vészhír a kis szikra szárnyán.
Egy pillanat, s már száll, mint hogyha látnám
az éjbe rezgõ vékony fonalon.

Vadul süvölt mérföldek tengerén,
felnyög az ismeretlen, éji róna,
s a szikra, mint a puskacsõ golyója,
szívembe forog, s fut, rohan felém.

Látom magam. Perc múlva fölkelek,
sápadtan a rezgõ ajtóba rontok,
egy szó átszúrja majd a szívemet.

Köröttem zûrzavar, sötét csoportok,
az arcom elsötétül, szám fehér,
meredten állok. És a hír elér.

2

Holnap

Az utca árnyán gubbasztok. Derül.
Fagyos szelek zúgnak, vacogva félek,
s szeretném megragadni még az éjet,
de jõ a holnap kérlelhetetlenül.

Vak sejtelem, hagymázos félelem
csap lázban égõ, fájó homlokomra,
valami súgja, hogy még meghalok ma,
és futni vágyom bõszen, esztelen.

Kék szikra serked az ég peremén,
egy láthatatlan árnyék karja megkap,
jön a derûs ma, s meghalt már a tegnap.

Múl az idõ, s csak állok tétlen én,
a fény a tájon nagy csíkokba szétfolyt
s a tarjagos ég arca csupa vérfolt.