Az áprilisi délutánon
dalt hallani egyszerre, távol.
Az illatos, japáni égbõl
hull a napfény és hull a zápor.

Tömjénez a tavasz a légben,
virágos ágon kancsi fény ég.
Kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.

Nyilt arccal isszuk az esõt fel,
agyunkba rózsaszínû láz kap.
Vékony, ezüst esõfonálon
dévaj angyalkák citeráznak.

Kigyúl a táj. Milyen vihar volt.
Villám se lobbant, ég se dörgött.
De láttuk a két õsi titkot:
itt járt az Angyal és az Ördög.