Én nem tudom: hova.Én nem tudom: mire.Én nem tudom, hogy ki után.Csak vágyom, vágyom - -Talán egykor élt életem,Talán sosem élt életem után.Vágyom, vágyom -És nem tudom, e vágyElőre néz, vagy vissza:A reménység, vagy az emlékezetFelbuzgó talajvizét issza.Vágyom, vágyom -…

 Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem: Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden - Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig! Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,Csak arra, hogy én…

A gyümölcsfáid bekötözve láttam, Felöltöztetve láttam csemetéid, Karcsú derekuk újságpapír óvta: A rossz hírek s a hiába-betűk Összeszövődtek téli takaróba. -Be lenge, lenge téli takaró!Ehhez fogható lenge lepke-mezben Csak tündérlányok lengtek bálteremben, Rózsaszín…

Fehér az ős-szín. Talán nem is szín,A költő szerint csak "világos csend". Fehéren, tisztánBuzog a véghetetlen térből A csillagzatok vándorfénye,Míg fennakad egy hitvány üvegen. Akkor megbomlik, megzavarodik, Ős-tisztaságát homály futja be, Egysége szertehull.S a…

Mivé lesz ez a késő napmeleg,Mely most így át meg áthat engemet, S mely idén utolsó melegnek tetszik? Rőzsetűzzé lesz lelkem ugarán,Mely mellett csillagtalan éjszakán, Nagy téli éjszakánÁlmok didergő tábora melegszik? Mivé lesz ez a levélsuttogás, Ez a haldoklók…

Most átfutott arcán egy sugár. Egy tűnő, húnyó, bujdosó sugár, Mely annyi sírás-zivatar között A homlokunkra mégis visszajár. Látom üstökös-útja fordulóit: Mikor anyjára csillan: "Ismerem!"Mikor mint fényszökőkút, vagy rakéta Lobban fel az első játékszeren.…

Láttatok-e már téli rózsatőt? Csak száraz botTövises bot.S még hozzá nem is egyenes. Láttátok már a csüggedt mozdulást, A fáradt ívet, melyben meghajolt? Virágait: a mult nyár színeit, A mult nyár illatátElvitték, elszaggatták százfele. Jutott belőlük menyegzőre,…

Te ne kérdezz, csak menj az utadonS meg ne állj körülnézni,A kétely gyilkos sebet üt belénkS a lelkünk, a lelkünk bevérzi.Te ne kérdezz, csak menj az utadon,Az agyad bármi kábult,A gyöngeséged, tétovázó vágyadEgy hanggal el ne áruld.Magadba higgy és menj az utadon,Mint kit nem…

Harsogva jő két vadpatak,Egy harmadik, egy negyedik,Külön kis völgyből mindenik,De egymás felé tartanak.Alább a sodruk sebesebb,Alább már malmot hajtanak,Fűrészt lendítnek rönköt vágni.Mennek - és nem fognak megállni.A forráspontjuk messze - messzeRejlik az Ünőkő alatt.Egyiké…

 Maradj velem - hisz nem kívánok semmit Tetőled, csak hogy néha lássalak.Maradj velem, csak hogy mint illat lengd be Néhanapján nagy árvaságomat!Maradj velem, szólj hozzám néha-néha,S ha én is szólok: rossznéven ne vedd -Szeresd versem rendetlen ritmusátS számláld rendetlen…

Nem volt ilyen szobám soha: Alacsony kis padlásszoba,De szeme égigérő hegyre néz S a hegy viszont az ő szemébe. Benne nehány bútordarab, Oly durván összerótt, -De visszadobnék minden földi jót, Ha ezért kínálnák cserébe. Ez az én remeteszobácskám. Körül a falon fenyő,…

 A sziklák itten oly szemérmesek:Fenyőágakkal takargatják Gránitbordáik szörnyű éleit. Még cserje is akad imitt-amott, Valódi lomb,Ősszel hulló, tavaszt váró levél, Tiszavirág a halhatatlan zöldben.Még cserje is akad imitt-amott Takarónak a szűz szirtek fölé. A sziklák…

Tündér-nyugalmú rózsaszín vizen Hajó halad és mély sebet hasít. Hallom a megtöretett tenger-test Felém verdeső sikoltásait.Vagy ember-füllel rosszul hallom én, Ez talán diadalmas kacagás,Hogy heged már a végzet-vágta seb És nem marad utána forradás. 

 A csukott ajkak éle összeért, Mint összefagyott két virágszirom, A küzdés fájó nyomait, a vért Letörölte egy kéz nyugosztalón, Álombabékítőn, enyhén, puhán... A csukott ajkak éle összeért, Többé nem kérdezik: miért, miért?Csókra nem vágynak, szitokra nem…

Ne várd, hogy a föld meghasadjonÉs tűz nyelje el Sodomát.A mindennap kicsiny csodáiNagyobb és titkosabb csodák.Tedd a kezedet a szívedreHallgasd, figyeld, hogy mit dobog,Ez a finom kis kalapálásNem a legcsodásabb dolog?Nézz a sötétkék végtelenbe,Nézd a kis ezüstpontokat:Nem…

A békejobb még vissza-visszarándul, Rángatja görcs: gőg, szégyen, gyűlölet, Engedne az ököl, de megkeményszik. Ezer anyaszív ezer sebből vérzik, Ezer lelket mar vasfoggal a kétely: A borzalom vajjon a csúcsra ért fel?S reszketve éled a reménység: hátha, Hátha van a rémségnek…

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.Robognak vonatok és életek -Bennem, legbelül valami remeg.Mert nem tudom,Sohasem tudhatom:Szoríthatom-e mégAzt a kezet, amit elengedek.Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.Viszontlátásra - holnap.Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.Vagy ha nem…

Egy kis pihenést... enyhülést... irgalmazz Istenem, Amerre nézek, mindenütt: tükrök... tükörterem. Az én rossz arcomtól futok, rettegve, hogy ne lássam,S az én rossz arcom nem hagy el, jő mindenütt utánam. Tükörré válnak mindenütt az emberek s a tárgyak,Egy tükör-arca van…

 Apja nem volt és nem volt anyja sem. Fészek-oduban nem költötte ki Epedve búgó madárszerelem.A legelső sirályFehér villám a fekete vizen, Csak úgy támadt, magától, -Fészek helyett dühöngő tengerárból. Az ős-tengeren dühöngött a szél, A hullámok dörögve…

Nehéz homályba kúszik a jövő, Mint szürkületkor erdőben az út… Aki bemegy, nem tudja, merre jut S nem tudja, ki lesz, aki szembe jő. Tán a Balsors lesz, tán a Jószerencse, Talán törpe lesz, talán óriás, Talán lidérc, ki tőrt vet, vermet ás, Talán angyal, hogy lelkünk…

Gróf Bethlen Györgynének Nekem talán így kellene: Csak vándorolni a világon át,És nem maradni egy helyütt sehol Három napnál tovább. Három nap mulva nagy fekete mozdonyt Fogni kettőt is vonatom elé, Füttyenteni, amikor üt az óra,S nem nézni akkor visszafelé. Nekem talán így…

 „Királyibb ábrándom van nékem, Míg nemtelen fémek között Vergődöm a vak sötétségben, Kétségbeesve magamon:Az engedetlen anyagon. Elkésve tán, de egyre mégis Feszül bennem az akarat: Látszat-életből, tetszhalálból, Vak indulatból, sötét sárból Kicsikarni az…

 „Én nem félek a széthulló világtól,Amíg a lelkem erős sziklafészek,Én csak széthulló önmagamtól félek.Attól, hogy sorsom kérdéseireNem csendül bennem méltó felelet.A terméketlen fájdalomnak kelyheMúljék el tőlem Uram, ha lehet.” 

„Örök fény, mit akarsz velem?Mondd, mért csaltál előA fénynemjárta jótékony homályból?Aranyfogóval mért kényszerítettélElhagyni bűvös rejtekhelyemet?Mit akarsz velem, örök napmeleg?Öntudatlanság alvó éjjelébőlFelsajgó öntudatraRiasztón mért vertél fel…

Már rég nem láttalak - és nem tudom, mi ez: Piros az alkony és fehér a holdfény,S a szellő most is körüllengedez, De én néma vagyok. Pedig fáj a szívem,És néha-néha reszketve örül,És színpazarló ősz ölel körül, -Csak szólni nem tudok. Már rég nem láttalak,Hogy…