Harsogva jő két vadpatak,
Egy harmadik, egy negyedik,
Külön kis völgyből mindenik,
De egymás felé tartanak.
Alább a sodruk sebesebb,
Alább már malmot hajtanak,
Fűrészt lendítnek rönköt vágni.

Mennek - és nem fognak megállni.

A forráspontjuk messze - messze
Rejlik az Ünőkő alatt.
Egyiké itt, a másiké amott,
De álmukban már látják társukat,
akihez vágy ragadja őket,
S a testvér felé küzdik magukat.
Vadul birkóznak fával, kővel,

És győznek - egyesült erővel.