A nap leszállt, rá megzendült az erdő Alkonyi kórusaEgyszer, utolszor még, az éj előtt. Halk szárnysuhogás kelt a fák között, Kerengve, lassanFészekre rebbentek a madarak. Egy fenyőágon ült egy kis madár Némán, kő-mereven,Szürkén gubbasztó kicsi szfinksz gyanánt. És meg se…
Egy gyűrűt készíttetek, feketét,Acélból, - dísztelent, keményet,És a dátumot belevésetem,Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget,S jusson eszembe, hogy az életemEgy kockára tettem föl mindenestől!Június 4. 1920.:Én megállok e sírkő-dátumon.Én nem megyek egy lépést se…
Egyszer talán majd mégis vége leszÉs akkor, aki visszatérni bír,Csak visszatér megint a régihez.A régi hithez, a régi házhoz -Ecsethez, tollhoz, kapanyélhez,És számon mit se kér, kit se átkoz.A mappás talán új térképet ír,De másként minden régiben marad,Csak egy darabig sok…
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem: Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden - Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig! Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,Csak arra, hogy én…
A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben A Libanonra szállott.A Libanon csúcsán egy cédrus állott. Törzse obeliszk, feje korona.A Szentlélek ráharsogott: Te fa! Máriától, a Szűztől most jövök, Csirázik immár az Isten fia,És áldott ő az asszonyok között. Most rajtad a sor:…
Dr. Nyirő Gyulának Szívfájdító tavasz. És olyan jó.És olyan jó.És mégis olyan jó. Most alkonyul.A fákFínom kis seprő-ágaikkal Csodás színekbe mártva állanak Nagy-mozdulatlanul. Rügy ring az ágon,Ütemre ring, Hintáz az ág vele,Mint duzzadt, hálatelt kis szív, olyan.…
Letört egy ág.A gyümölcseit nem bírta tovább. Saját mosolygó súlya alatt tört le. Mint egy anya...S most valaholVirágzik másodszor és mindörökre.
Istent, Jézust nem sokat emlegetted.Ha imádkoztál is: titokba tetted.A holdtól féltél: megzavarta álmod.Hidegen hagytak hűs csillagvilágok.Az égen csak a "napocskát" szeretted.Nem a Napot vad, izzó nyári hévvel,Csak a napocskát ibolyalevéllel,Csak a napocskát őszi…
Hogy széthullt, s eltűntMinden holmija -Csak az ablakbanÁll nehány pipa,Pár meggyfaszár,S pár megfeketedettDióbarna kupak -Úgy, ahogy odatette,Mielőtt befejezteEzt a földi utat.Derült nyugalmat szívott a pipából -Most is hallom, ahogy fujtat s szipákol,Kutatja, hogy…
Eltűnt az üde smaragdragyogás,A lomb sűrűbb, sötétebb.Április ment,Május nyomába lépett,És közeleg a nyár.Az ifjú erdő komoly férfi már.Összeborult a lomb,Mélyzöld kupola lett.Visszhangoz töprengő kérdéseket,És önmagának harsogva felel.A vihart addig nem engedi el,Míg…
Lidérccel álmodik a nagyhavas,A fülledt éj a hegy nyakába, ülKözel-távol egy lélek, annyi se,Csupán a fenyők állnak őrszemül.Alszik a tornyokban a vészharang,Riadtan csak virágok kelyhe cseng,Riadtan csak a patakvize fut,Ezer átkot morogva odalent.Vadul muzsikál hegy-völgyön a…
Hegedű sír, magányos hegedű A roppant csillag-kupola alatt. Oly kristálytiszta üveghangokon Jajdul a végtelenbe valaki;Úgy ostromol Istent és éjszakát, Könyörög, lázad, adja meg magát, Hogy lehetetlen meg nem hallani. És mennyi ilyen kristály-hegedű -És mennyi ilyen harmat-tiszta…
Itt állok hát ismét a Kapuban: Kapujában kettévált életemnek -Nyugatra tengerlik a rónaság, Keletre meredeznek a hegyek. Egyik kezemet Kelet fogta meg, Másik kezemet fogja napnyugat, Annyi fájdalom s annyi szeretet Kapaszkodik kétoldalról belém: Nehéz, nehéz meglelni az utat,…
Ha menni kell, magammal sokat vinnék, Az egész édes, megszokott világot, Rámástul sok, sok kedves drága képet És egy pár szál préselt virágot,Vinnék sok írást, magamét, meg másét, Sok holt betűbe zárt eleven lelket,S hogy mindenütt nyomomba szálljanak: Megüzenném a hulló…
Jékey AladárnakÉn itt vagyok, akarva, nem akarva,A végtelen vetett a véges partra.Fekszem aléltan a sivár fövenybenÉs az óceán himnuszait zengem.Anyám, a tenger apadt, s itthagyott,Kinek mi köze hozzá, ki vagyok?Gazdátlan, üres ház, mire se jó,Csak eldobni, vagy eltörni…
Hópelyhek az én álmaim,Fehérek, halaványak,Néha eltűnnek-foszlanak,Alighogy földreszálltak.Hópelyhek az én álmaim,Fenn zizegve zenélnek,Szelíden, árván, félszegül -Meg ne lássa az élet!De néha szél jő hirtelen,Jőnek kemény fagyokS az ártatlan sokVésztjóslón kavarog.Akkor…
Egy kritikusnak
Ó, mi szívesen félreállunk,
Mi sápadt, beteg csillagok, -
De hát, - mutasd meg a napot,
Amelynek nincsen alkonyatja,
S mely szakadatlanul ragyog,
Mutasd meg, kérlek, a napot!
Azért, mert kell a napmeleg,
Kalászba hívni a magot,
S szökkenteni élet-csírába:…
Vasárnap. Harangszó. Egy asszony elmegy Mellettem. A harangszóra megáll. Összeteszi kezét, fohászkodik Az utcán elmenőben: „Uram Jézus A rosszakon is könyörülj!” – A rosszakon is könyörülj: Ennyi egy-vers-soros imája. Az asszony kendős, falusi És amint mond,…
Valaki rólam nagyot álmodott,Martírnak álmodott meg - engemet.Ha így lett volna, - már rég nem cipelnémTörpén tovább a törpe éveket.Hamuszín hajnal... zord kaszárnyatér,Egy modern Neugebäude - meglehet...Most sorakozó... tompa gyászdobokVisszhangozzák a végső ütemet.Most…
A kisvasutat befútta a hó -Szánon jött a havasról valaki.Éjjel, havon és holdvilágon át.Fagy megkímélte, farkas elkerülte,Fenyők kísérték: Isten katonái,A rengeteg mint gyermekét ringatta:Lélekringató fehér rengeteg.Megérkezett frissen, vidáman.A telefonban úgy csendül…
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!Nézd: elszárad a fám,A testem-lelkem fája...De épek még a gyökerek talán.A tompa, tunya tespedés alatt,Gyökereimben: érzem magamat,És ott zsong millió melódiám.Én Istenem, gyógyíts meg engemet!Hiszen - nem is éltem igazában.Csak úgy éltem,…
Hajós IvánnénakMindenemet magammal hordozom.És ami enyém volt, enyém maradInnen is, túl is a csillagokon,Mert lélek vagyok, végtelen, szabad.Bennem elférnek mind, kik rámhajoltak,A fák, s a lombok - s az aluvó rét,Bennem elférnek az élők s a holtak.Ki vehet el éntőlem valamit,S…
Hegyaljai Kiss Gézaköltőtársamnak,szíves emlékülMa gyóntatóm az erdő. Este van,Sötét lombok közt csillag, reszkető,Mint mély templomba tévedt gyertyaláng.Körül az avar: oltárépítőÉs szentélytartó oszlopok: a fák.Az erdőszélről jöttem: bűn honából,Sütött a vétek…
Barátom téli kertjében A gyümölcsfáid bekötözve láttam, Felöltöztetve láttam csemetéid, Karcsú derekuk újságpapír óvta: A rossz hírek s a hiába-betűk Összeszövődtek téli takaróba. -Be lenge, lenge téli takaró!Ehhez fogható lenge lepke-mezben Csak tündérlányok…
Erdő, csendes sziget.Két ember üldögélAvartenger felett,Apadó lomb alatt,S míg fent a lomb apad:Halkan lelket cserél.A gondolat, az árva,Tapogatódzva száll,Míg félúton a társa,Ó zengő mély öröm:Lassan elébejön,S ujjongva rátalál.Két ember így beszélget,S míg halkan száll…