Körülöttem magas falak, kőbe zárt sok fájdalom, ősi titkok ólálkodnak, a perc lassan vánszorog. Múlt szelleme bújócskázik, rejtélyeket tartogat, misztérium játszadozik, átjár hűvös fuvallat. Néma erőd tanúskodik, megállt idők bástyáján, itt rekedt múlt árulkodik,…
Kinek porszem, minékünk egy világ,S egy rebbenés határa az idõnek:Ki, ami emberagyban miriád,Nem olvasod, mert semmiség elõtted:Ki buborék gyanánt elfújhatod,Mit összehordtak népek, századok:Minden fûszálban érzelek; de elmém,Nem bír felfogni, megnevezni nyelvén.Kit megtagad a…
Urunk, atyánk, az ég lakója;A csillagoknak alkotója,Ki fenntartod mindenütt a rendet;Dicsõség a te nagy nevednek!Az igazak, jók, akik élnek,Mindenha csak benned remélnek.Te vagy az õ buzgó imájok:Ó, jöjjön el a te országod!Erõs vagy, jó vagy, bölcs, igaz vagy:Belátásod mindent…
Aranykötésû imakönyvetHagyott rám örökül anyám,Kis Jézus ingben, glóriábanVan a könyv elsõ oldalán.Sok év elõtt egyik sarokbaBeírta jó anyám nevét,Lehajtom a betûkre fõmet,Hogy fölidézzem szellemét.Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszerFehér ruhában láttam õt.Tavasz volt…
Hány magas eszme, mennyi ábrándKél s száll szívembe' szerteszét!De egynek sem tud adni hangot,Oly árva sokszor a beszéd.Ügyetlenül vergõdik itt lennA messze szálló gondolat.Visszhang a vers; érzelmeinknekMajd mindig csonka hangot ad.A múltból, mint távol harangszótÁthallom a…
Ravasz LászlónakÖsszehajolnak Máté, Márk, Lukács,És összedugják tündöklõ fejükBölcsõ körül, mint a háromkirályok,Rájok a Gyermek glóriája süt.A gyermeké, ki rejtelmesen bárS természetfölöttin fogantatott:De fogantatatott mégis, születettS emberi lényként,…
Egy istenarc van eltemetve bennem,Tán lét-elõtti létem emlék-képe!Fölibe ezer réteg tornyosul,De érzem ezer rétegen alul,Csak nem tudom, mikép került a mélybe.Egy istenarc van eltemetve bennem,Néha magamban látom, néha másban,Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,Ha rossz…
Azt mondják, hogy fényt hintek szerteszét-Én olyan sötétnek tudom magam.-Azt mondják, köszöntésem: békesség.-S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan!-Azt mondják, dalom ír és enyhülés, És több mint szépség: jócselekedet.-Bennem dúl a magamra-ismerés,s meakulpázva verem a…
Heinrich HeineBelzacárAz éjfél száll sasszárnyakon,pihen és hallgat Babilon.De hangos a királyi vár,lakomát ad most a király.Száz fáklya, zaj, zenebona,mulat a király udvara.Ül körben a ragyogó szolgahad,csillognak a bortól a poharak.Ujjongnak a szolgák, cseng a pohár,mert szereti…
Ülök életunt szobámban,hideg teát kavarok...Körülöttem fájás-félésködhálója kavarog.Kikelek tikkadt helyembõl,kinyitom az ablakots megpillantok odakint egyígéretes csillagot.Ó ha most mindent itthagynék,mennék a csillag után,mint rég a három királyokbetlehemi…
Nem hiszek az Elrendelésben,mert van szívemben akarat,s tán ha kezem másként legyintem,a világ másfelé halad.Mégis érzem, valaki néz rám,visz, õriz ezer baj között,de nem hagy nyugton, bajt idéz rám,mihelyt gõgömben renyhülök.Ez a valaki tán az Istenakitõl bujni hasztalan.Nem…
Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.Amióta a gazdád én lettem,ez a hely a legjobb hely tenéked:nem érhet itt semmi baj se téged.Rajtam csügg a szemed, hív imádásegyügyû szálán csügg, boldog Ádáz.Mert boldog ki jámborul heverhetvalami nagy, jó hatalom mellett.S te jámbor vagy,…
(1) Asszonyom ha volna Anyám ha volna Otthonom ha volna Szerelem ha volna Szeretet ha volna Békesség ha volna Karácsonyom volna (2) Mennyországban és pokolban, bölcsőben és koporsóban, tar mezőkön, málló szirten, kiapadó szennyes vízben, kóróban és virágvágyban, alvó házak…
Lám, iskolába járok újra: reggelenként viszem fiamat. Utunk sok akadály múltja: fény és hang, játék, tapasztalat. Lassan rendeződnek a dolgok: fiam egyre többet tud, én meg kevesebbet. És megborzongok, hogy általa mily sokat értek e csupa akadály világból, melyet utak és…
Alig bírtuk, füve perzselte lábunk,de a tisztásig kellett menni még,fölöttünk, mint egy órjás rózsa kelyhe,éretten, égőn, fulladásig telvealig légzett a júliusi ég.E csenddel szemben lent a fűben, bezzeg,száz kórus zengett összevissza-daltoly harsányan, hogy kutyám ráncos…