A mi anyánk,
Erdély,
nehéz szívûnek szült meg.
Három itt élõ nép kincsét,
fájdalmát, büszkeségét,
fenyõk nem alkuvó
gerincét,
folyók szilajságát,
gyönyörû dalok csillogását
adta számunkra
úgy, amint megfogant
a Történelem útvesztõiben.
Így bízta rám magát
másnyelvû testvéreim közt.
A Maros, az Olt s a két Küküllõ
keresztvizébe magyarul mártott;
románul a románt,
németül a szász,
gyermekeiként egy keresztvízbe.
Egyformán oltotta magát szívünkbe
a mi anyánk:
Erdély.