Valahogy mindig félúton vagyok. Remélve, nem vagyok útban senkinek. S míg „valahonnan” „bárhova” jutok, valami jót mindig magammal viszek. Valahogy mindig félúton vagyok. Úton a múltból talán a most felé. S ha elhiszem, szép jelenem élem, hegyek zúdulnak a…

Kedves vagy így, Anyám, hogy most fölémborul hajadból mind a hófehér,és úgy dajkálsz szemed sötét ölén,hogy megszeret az ég és fölcserél;s így szinte jó, ha széthullok én,mint fény a felkavart patak vizén.Szeretlek így, ha látlak könnyesen,hogy összesimult sok…

Nekem már szitok az Isten szó a számon.Én nem a haldoklót, az élőket szánom.Már a tavaszban is csak öldöklést látok,minden új élet új, Istenre szórt átok.Születünk, s ez nem cél, csak istenítélet,percnyi örömünkért fizet meg egy élet.Élek, s ez gesztus csak; vezeklő…

Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.Dugja fejét a sok-sok pipevirág.Tavasz van megint, tavasz van újra,s az ember, az ember messzire lát. Ó, szép tavaszom, kedvem kibontó!Annyi, de annyi bús napon átTebenned bíztam, Tetőled vártamkeserű szívem szép igazát.Bontsd ki a…

Árva nemzetség, Erdély népe Te,Ki szegény lelkem' pajzsra emeléd,Ki meghallgatod mindíg a szavam,Ha magányból kilépek eléd:Állj meg ma vélem egy szokatlan szóra,Hadd legyen ez a csöndes esti óraEgy fájó, nehéz, komor vallomás. Azt akarom, hogy a lelkembe láss,Mélyen, egészen,…

Ha adsz nekem részt a feltámadásban Ó add Uram, támadjak fel virágban, Harangvirágban örvények felett, Himbálják viharok a kelyhemet, Vagy örökkévaló csend simogasson, Csengjek misére sziklatemplomokban, Bazalt-tornyokon hajnali misére,És ne kérdezzem: mért élek, mi végre, Hadd…

Ez télelő, - sötétedik hamar,Mindjárt homályba hull a kis szoba…Vajjon derültebb volna s biztatóbb,Megnyugtatóbb és ígéretesebb,Ha valaki mellettem ülne mostÉs fogná erősen a kezemet,Fülembe suttogva varázs-igét?Nem. Kettőnek is sötét a sötét.Ez télelő, - sötétedik…

Benéz a havas kéken Kolozsvárra,A nagypiactól tisztán látható,Amint a Monostor utat bezárja.Most úgy érzem: ott a vége a világnak,Azokra, kik rám a túl hegyen várnak,Úgy gondolok, mint mesés más világra.Lenéz a havas kéken, Kolozsvárra, Öreg fején már megmozdult a…

A nap leszállt, rá megzendült az erdő Alkonyi kórusaEgyszer, utolszor még, az éj előtt. Halk szárnysuhogás kelt a fák között, Kerengve, lassanFészekre rebbentek a madarak. Egy fenyőágon ült egy kis madár Némán, kő-mereven,Szürkén gubbasztó kicsi szfinksz gyanánt. És meg se…

Egy gyűrűt készíttetek, feketét,Acélból, - dísztelent, keményet,És a dátumot belevésetem,Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget,S jusson eszembe, hogy az életemEgy kockára tettem föl mindenestől!Június 4. 1920.:Én megállok e sírkő-dátumon.Én nem megyek egy lépést se…

Egyszer talán majd mégis vége leszÉs akkor, aki visszatérni bír,Csak visszatér megint a régihez.A régi hithez, a régi házhoz -Ecsethez, tollhoz, kapanyélhez,És számon mit se kér, kit se átkoz.A mappás talán új térképet ír,De másként minden régiben marad,Csak egy darabig sok…

Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem: Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden - Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig! Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,Csak arra, hogy én…