Rezgő ágak közt elszökő árnyak,
Hideg szellő a kabátom alatt,
Könnyes emlékeim még úgy fáznak
Elhagyva, lelkemben száz pillanat.
Mikor csodás szíved testet öltve
Festett örömet boldog vásznunkra,
Oly sok gyermeki estét eltöltve
Veled, csempésztél valót álmunkba.
Ma a szél simítja üres kezem,
Mintha csak te fognád egy életen,
Szemem becsukva megfeledkezem
S olyan, mintha még itt lennél velem.
Az eső mossa felnőtt arcomat,
Könny is gördül mellé észrevétlen,
Megszorítom szélfútta markomat
Ha már tiéd, elvette az élet.
Rezegnek az ágak, fújnak szelek
Emléked játszik egy falevéllel,
Mind feljebb röpíti a képzelet,
Hová földi szemem már nem ér el...