Mért gondolok ma én azokra
a bátor jelző-oszlopokra,
melyek mind följebb hágva mennek
szeszélyes oldalán a hegynek?
Jelük jó biztatóul ott áll
minden kőszálnál, fordulónál,
eltérni nem hagy, int: előre,
erre jutunk a hegytetőre!
Ha mi megállnánk, ők nem állnak,
új hágók új magaslatának
veszik az útjuk, egyre fönnebb,
ahol szebb zöldek tündökölnek,
hol szebben tárul a világ ki,
ahonnan még messzibbre látni:
ahol az ember lelke megnő
ahol alánk kerül a felhő,
borúja nem vet ránk homályt már:
a nap bő fénye át- meg átjár,
s töretlen tűz reánk sugára,
mert útját immár mi sem állja...
Igen reájuk gondolok ma,
a felsudárló oszlopokra,
szilárdan s biztosan vezetnek
csúcsára szép, merész hegyeknek!
a bátor jelző-oszlopokra,
melyek mind följebb hágva mennek
szeszélyes oldalán a hegynek?
Jelük jó biztatóul ott áll
minden kőszálnál, fordulónál,
eltérni nem hagy, int: előre,
erre jutunk a hegytetőre!
Ha mi megállnánk, ők nem állnak,
új hágók új magaslatának
veszik az útjuk, egyre fönnebb,
ahol szebb zöldek tündökölnek,
hol szebben tárul a világ ki,
ahonnan még messzibbre látni:
ahol az ember lelke megnő
ahol alánk kerül a felhő,
borúja nem vet ránk homályt már:
a nap bő fénye át- meg átjár,
s töretlen tűz reánk sugára,
mert útját immár mi sem állja...
Igen reájuk gondolok ma,
a felsudárló oszlopokra,
szilárdan s biztosan vezetnek
csúcsára szép, merész hegyeknek!