A minap, hogy az erdőben jártam,
Erdő szélén két gyermeket láttam.
Oly édesen, mint anya ölében,
Aludtak egy lombos fa tövében.

Nem messze tőlük megállottam.
Néztem őket, néztem meghatottan.
Az ölükben szebbnél szebb virágok,
S egy hű kutya vigyázott reájok.

Fáradt voltam, fűbe heveredtem,
Egy kis madár énekelt felettem,
Két gyermekről szólott a nótája,
Hallgatott az erdő minden fája.

Azt dalolta az a kis madárka:
"Két kis gyermek az erdőt bejárta.
Szedtek ottan százféle virágot,
Azt csevegték: nagy ünnep lesz nálok.

Egész uton őket elkisértem,
Mig szépen az erdőből kiértem,
S a fa tövébe amikor leültek,
Én daloltam, ők elszenderültek.

Öreg bácsi, várd meg őket, kérlek,
Nemsokára mindkettő felébred.
Szép lassacskán haza mendegélnek,
Haza felé mondj nékik meséket."

Kis madárka szavát megfogadtam,
Ébredésig rájok várakoztam.
Aztán szépen haza mendegéltünk,
Egész uton nevettünk, meséltünk.