Csendes eső csorog le az égből,
végigfutnak a cseppek az ablakon.
Utat keresve siklanak az áttetsző üvegen,
mint a könnyek az arcomon.

Bánattal csordultig telt lelkem,
hiába próbál megnyugodni.
Vaspántként szorulnak szívemre,
hideg, dermesztő szavaid.

Miért kellett a ragyogó fénynek kialudnia,
mely táplálta vágyadat felém?
Honnan jött ez a fagyos érzés,
mi éles tőrként hasított belém?

Odaveszett a bársonyos hangulat,
mi puha takaróként ölelt körül.
A tegnap boldogsága elillant,
s szívem lakatlan sziget maradt.

Lelkem kapuja bezárul,
gyöngykagylóként őrzi emléked.
Kedves pillanatok, édes érzések kincsei a gyöngynek,
mely mélyen lelkem tengerén lapul.

Könnyben úszó kék szememen át,
látom szerelmünk haláltusáját.
Károgó varjak örülnek sorsomon,
fekete gyászruhában kísérnek utamon.