(II.világháború)
Hallasz engem, Istenem?
Életemben még nem beszéltem így veled...
még ma, ma meg akarom ezt neked köszönni.
Tudod, gyerekkoromtól kezdve
azt mondták: nem létezel.
És én elhittem. Bolond voltam.
Teremtésed szépsége így
sohasem tárult föl előttem.
Ma éjjel is igazat adok Neked
a bennem felszakadt kráter mélyéből,
amely fölött ott ragyog a csillagos ég.
Ámulva értettem meg üzenetedet....
Nem tudom, Uram,
vajon kinyújtod-e értem a kezed,
Mégis azt akarom mondani Neked,
s Te bizonyára megérted:
egy csoda az, hogy a látható pokol
közepette a szívem könnyűnek
tűnik és felismerlek Téged.
Mit is mondhatok?
Csak azt, hogy boldog voltam,
amikor felismertelek.
Nagyon jó Nálad lenni...