Habzó pezsgőspohárral állok előtted
magunk mögött hagyva egy régi életet,
gyengéden szorítom törékeny kezed
reményekkel telve várjuk az újévet.
Lassan vánszorognak az utolsó percek
szemünkbe csalva fénylő gyémánt könnyeket,
lelkünket ölelik az átélt emlékek
szívünkben lámpásként fénylik a szeretet.
Szürke hónapok tűnnek el a múlt ködébe
gondokkal tarkított nehéz hétköznapok,
de kapaszkodunk az átélt szép emlékbe
belőlük építünk majd egy szebb holnapot.
Az éjfélt lomhán üti el az öreg óra
hangzavarral köszönt ránk az újesztendő,
csóktól nedves ajkunk nyílik egy fohászra,
szerelmünket örökké óvja a teremtő.