Kit Isten szabadnak teremtett
Azt ember rabságba nem vethet
Elhitetik velünk
Hogy szolgasors kenyerünk
És pénz az Istenünk
Buta testvérek kik ezt elhiszik
Szolgasorsba magukat vetik
Nézem őket az erdő széléről
A madárdalok földjéről
Ordítom nekik,
Ébredjetek, a szentségit!
De hangom alig ér el fülükbe
Csak néznek rám bambán, szörnyülködve
Szemükben én vagyok különc és fura
Egy megvetendő alak, ki robotolni lusta
Nem vagyok én sem lusta, sem őrült
Pusztán engem anyám szabadnak szült
Én az erdőket, mezőket járom
Minden éjszaka a csillagokat látom
Egyedül azt sajnálom
Hogy nem velem vagy barátom
A lakásodban gubbasztasz
S mint jó öleb
Hűen bólogatsz
Gyere testvérem a szabadba
Ülj fel pusztákon vágtató vad lovamra
Érezd a napot az esőt a szelet
A természetet, szabadságot csak így értheted meg