Áldd meg ezt a parányi szívet, hófehér lelket,
mely elnyerte az ég csókját a földi életre.
Szereti a nap tündöklő fényét és az anyja
boldog mosolyát.
Nem gondol megvetéssel a porra,
és nem vágyik csillogó aranyra.
*
Áldd meg őt, és öleld szorosan a szívedre.
Száz keresztúton át idetalált.
Ő tudja a titkát, hogy választott ki a tömegből téged,
ajtód elé lépett, és kezedbe fogózva kérdezte az útját.
*
Híven követ, csacsog, és nevet, és a szíve nem ismeri a kételyt.
Őrizd hitét, vezesd biztos kézzel, és áldd meg őt.
Tedd a fejére a kezed, és kérd istenedet,
hogy ha parányi lába nyomában vészjósló hullámok kelnek,
*
fentről kapja a szelet, és kifeszített vitorlákkal elérje a béke kikötőjét.
A nagy rohanásban ne felejtsd el őt, engedd,
hadd jöjjön közel szívedhez, s a kezed
pihentesd meg áldón a fején.