Életünk patakja bűnök és törvények partjai mentén folyik el, valljuk be akarva akaratlanul többször is beléjük ütközünk, tilos területekre tévedünk. Ki többször, ki kevesebbszer véti el a normákat, am elyek betarthatatlanoknak is bizonyulnak sok esetben.

Miért van ez így, mi volt előbb a bűn vagy a törvény? Jól megválaszolnia talán lehetetlen is embernek e kérdéseket, de érdemes elmélkedni rajtuk, hogy elviselhetőbbé tegyük életünk.

Pál apostol szerint, amíg nem volt törvények addig bűnt sem követhettünk el, hiszen nem volt mércéje tetteinknek. Logikus gondolat és igaz is! Az Édenben nem volt bűn ezért törvény sem kellett. Csak egyetlen kérés volt a Teremtő részéről az emberpár felé, amit persze tekinthetünk törvényerejűnek is. Ezt sem sikerült betartani, - tudom, nekem sem sikerült volna- így szabad utat kapott minden, amit a bűnnek kell tartanunk, mert csak önzés, gonoszság, igaztalanság vezérli és elkövetőjének sem szerezhet valódi örömet, boldogságot. Ám nem volt mihez képest bűnnek mondani mindazt, ami az volt, hiszen törvények sokáig ez után sem voltak még és csupán az erő és vágyak alapján működött a világ, az erősebb vágyai voltak az elvárt, betartandó normák. Aztán kaptak törvényt az emberek Istentől, egyszerűt, csak Tíz Parancsolatból áll nem többől.

Ismerjük el, ennél ma sem kellene több. Ha ezeket betartanánk, teljesen szükségtelenné lennének a magunk általunk alkotott törvénytömegek. Hova jutottunk e téren, hogy már a törvényeket is törvénnyel kell védeni, a nemzeti jogokat nemzetközikkel kel sakkban tartani! Jól jelzi a bajokat az is, hogy a törvények már nem főként az emberek érdekeit, erkölcsi normáit védik, hanem a devianciát, az ügyeskedést és a hatalom birtokosait. Nem elfogadható az a tényállás, hogy a jog és igazság két külön kategória, emberi voltunk kérdőjeleződik ez által meg, ezért tegyünk ellene, ha még oly reménytelennek tűnik is! Legalább önmagunkkal el tudunk így számolni, és ami sokkal fontosabb, talán Istennel is