Én csönd vagyok. Itt ne keress zenét. 
Olyan vagyok én ebben a világban
mint az a gordonka, amelyet láttam
egy szép úri szobában, a sarokban.

Húrjai elpattantak. A nyakán
gyászfátyol van átvetve, néma flór.
S megse érzelgős tárgy. Némi por
fedte már. Megbékélt évek pora.

Oly fájdalom volt rája írva, melynek
már csöndje szent, mint a remetének
ki elfelejtett beszélni az évek
magányában,- s cellája küszöbén.

Míg elkallódott életébe réved
már nem emlékszik régi bánatára:
csak mintha némi fínom, messzi pára
vérezné be a dús alkonyatot

És tenné szebbé, istenibb titokká
melyhez nem illik más, csak némaság.
üvöltsön hát a szájas sokaság
Isten törött csellója, hallgatok.