Erdélyország ôsi tája
Székely népnek szép hazája.
Magyar múltunk bűszkesége,
Történelmünk dicsô része.
A székelyek hív magyarok
Hű szívük magyarul dobog.
Szenvedtek ôk századokat,
Idegen nép járma alatt.
Atillának árva népe
Buzgó hittel Istent kérte:
Segíts Uram, mert elveszünk...
Csaba királyfit küldd el nekünk.
A Tejúton fények gyúlnak
Az emberek térdre hullnak.
Jön már Csaba, akit vártunk,
Akit kértünk, akit áldunk.
Bár nincs rajt királyi lepel,
Csak egy barna kámzsát visel.
A nyomában remény támad,
Felkarolja az árvákat.
Éhezô, elhagyott gyermek,
Nála meleg otthont lelhet.
Aki sírt, az újra nevet,
Csillognak a gyermekszemek.
Csaba Testvér legyen áldott.
Felnevel egy ifjúságot,
Kinek nem volt már reménye,
Szép jövônek néz elébe.
Záloga egy új világnak,
Boldogabb Erdélyországnak.