Pajkos szellő suhan tova,
De nem tudja merre hova,
Csintalan a kicsi árva,
Türelmetlen, a tavaszt várja.

Benéz ide, benéz oda,
Kergetőzve repül tova.
Hegytetőről le a mélybe,
Napsütésből sötét éjbe.

Ki is fullad, izzad háta,
Nap sütötte, tarka tájra,
Cinke repül föl a fára,
Dalolászva ágról ágra.

Rügybe borult künn az erdő,
De hol is az a kis tekergő?
Ott suhan az nézd csak koma,
Tavasznak már itt a nyoma.