Ősi magyar jelkép a turulmadár, vagyis a kerecsensólyom, mely a nemzet létét jelképezi. Eredetmondánk legfőbb alakja, mely honfoglaló őseink hitvilágában jelenik meg először, és végigkíséri a magyar történelmet.

Az Álmos és Árpád címerpajzsán fellelhető sasszerű madár, a szárnyait kiterjesztő turul mindig is a haza védelmét szimbolizálta, ezért választották országszerte a világháborúban elesettek emlékműveinek jelképévé, díszítőelemévé. A Szent István kardját markoló turulmadár szimbolizálta a II. világháborúban harcoló magyar honvédek elkötelezettségét az ország védelmére. Kézai Simon szerint már Attilától a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye.

Egyes elképzelések szerint a mondai turul a kerecsensólyommal azonosítható. Teljes bizonyossággal nem dönthető el, hogy a turul valójában sas vagy sólyom; a mítoszok értelmezése alapján egyesek szerint sasról van szó, a nyelvi bizonyítékok viszont a sólyom jelentés mellett szólnak.

A legendák kétszer is említik a turult. Anonymusnál olvashatjuk Álmos fejedelem születésével kapcsolatban: „A Magóg király nemzetségéből való Ugek feleségül vette Emesét, akitől Álmos nevű fia született. Azon csodás eset miatt nevezték el Álmosnak, mert anyjának álmában isteni látomás jelent meg héja-forma madár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el.” Így született meg az Árpád-ház.

A turulnak a honfoglalás legendájában is kiemelt szerep jutott. Eszerint a turult követve jutottak el a magyarok a Kárpát-medencébe. A magyarok fejedelme levédiai tartózkodásuk idején azt álmodta, hogy hatalmas sasok támadták meg az állataikat. Az emberek megkísérelték elűzni a sasokat, de nem sikerült. Ekkor megjelent egy turul, és a magasból támadva megölte az egyik sast, a többi pedig elmenekült.


A magyarok Levédiából elindultak Attila földjére, melyet örökül hagyott rájuk, de az utat nem ismerték. Ekkor ismét megjelent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott neki, hogy kövessék őt, míg el nem tűnik a szemük elől. A magyarok fel is kerekedtek, és követték a turult. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, majd amikor ismét előtűnt a madár, újra útnak indultak. Így jutottak el Pannóniába, Attila egykori földjére. Itt aztán a madár végleg eltűnt szemük elől, ezért itt maradtak. Ennek a mondának a valóságos alapja az, hogy a magyarok anélkül, hogy tudták volna, valóban addig a helyig vonultak Európában nyugat felé, ahol a kerecsensólyom – a turul – fészkel.

Szerző: L. Zs.