Ugy-e Anyukom,
Mit nekünk gyémánt és arany hegyek,
Ha kicsi fiunk búzakék szeme
Pajkosan ránk nevet.
Mi boldogok vagyunk, ugy-e nagyon,
Ha kicsi fiunk tipegve gügyög
A kerek asztalon.
S nincs se gondunk, nincsen se bajunk,
Ha kicsi fiunkkal úgy estetájt
Mókázunk, mulatunk.

Ugy-e Anyukom,
A zöld mezőn, a kéklő ég alatt
A kis fiunk már lesi, követi
A szálló madarat.
A szegénységünk nem fáj minekünk,
Mert kis fiunkkal áldottabbak mi
Már nem lehetünk.
A mások selyme nem fáj teneked,
Hisz mindent pótol, mindent minekünk
A csöpp Miklós gyerek.