Alulírott magyar állampolgárságot kérek.
Nem vagyok szerb, román sem német,
Itt Erdély szívében, Kolozsváron élek
Itt ahol nap mint nap fogy a magyar lélek.

Valamikor régen, amikor születtem
Magyarország volt a szül"ohazám nékem.
Mások döntötték el hovatartozásom
Egy Párizs melletti béketárgyaláson.

Átjöttek a hegyen sunyi, szolga népek,
Kik a magyar földön piócaként éltek,
S amikor legutóbb csatát vesztettünk
Áruló férgekként fordultak ellenünk !

Így került szép hazám tolvajok kezébe,
Az árulóknak ez lett búsás fizetése !!
Szeretnének minket ma is kiírtani !
Mert az ellopott javakat vissza kéne adni !

Remélem és hiszem, fordul majd a világ !?
Fog még nyílni nekünk sok-sok színes virág !
Nem lehet, hogy a Sors mindig verjen minket,
S állandóan nyaljuk vérz"o sebeinket !

Százszor megfizettük a réánk rótt adót,

Amit a balsors vállainkra rakott !
Nem voltunk nem leszünk szolganemzet soha
Eljött az id"o végre : mostan vagy soha !

Mély álomból lassan felébred a nemzet,
Vezet"oink ezért nagyon sokat tesznek !
Egyszer, majd egy napon feleszmél a világ
Hogy kinek jár a tövis kinek a virág !?

Vár reánk a szép, nagy, közös Európa;
Határait védjük évszázadok óta !
Nyugodtan élhettek benne a nemzetek;
Megvédték "oket vitéz magyar kezek !

Te szép Erdélyország, mikor leszel szabad?
El kéne már "uzni a kakukkmadarakat !!!
Te aki egykor sasok fészke voltál
Ily szomorú sorsra miért is jutottál ?

Te vagy a magyarok igazi bölcs"oje.
A magyar nemzetnek voltál megment"oje !
Elkerült minket a török veszedelem,
Itt mindig magyar volt minden fejedelem !

Nem kedvezett nekünk a huszadik század,
Elorozták t"ollünk gyönyör"u hazánkat !
Egy kakukknemzetség sunyi, lusta népe
Árulásért kapta hazámat cserébe !!

Lett is üldözése itt a magyar szónak,
Sokan letagadták, hogy magyarok voltak.
Mások meg elmentek új hazát keresni,
Idegen hazában sorsunkat síratni.

Én aki maradtam nagyon szépen kérem !