Mottó:

Az élet nem küzdelem: inkább szelíd folyamat - haladás egyik ponttól a másikig; mintha egy napsütötte délutánon egy völgyben sétálna az ember.

Stuart Wilde


A küzdők slágerlistája

Az alábbiakban felsorolom a küzdelem tizenegy leggyakoribb okát - a Küzdők Slágerlistáját. Vonatkozik rád bármelyik ezek közül? Ha igen, járjunk a végére. A következő szakaszban hatékony akciótervet ismertetek annak érdekében, hogy sikeresen túllépj rajta.

A küzdő arra vágyik, hogy elfogadják

A legtöbb küzdő önérzethiányban szenved. Emiatt állandóan másoktól várják az elfogadást, a megerősítést. Pedig az az elismerés, amelyre vágynak, ritkán érkezik meg, és ha netán mégis megkapják, ritkán elégíti ki őket. Ebből persze frusztráció származik. Az identitás - annak tudata vagy érzete, hogy ki is vagyok valójában - hiányzik belőlük, ezért figyelmüket nem arra fordítják, ami valódi (ami belül van), hanem arra, ami nem valódi (ami kívül van). A környezetükben lévő dolgokon mérik le, hogy minden rendben van-e velük, ahelyett, hogy önmagukon belül mérnék le.

Ilyesformán az életük küzdelem, hogy fenntartsanak egy hamis állapotot. Márpedig a küzdőnek ezt a típusát az sem teszi boldoggá, ha megkapja a toronyórát láncostul; a szerzemények csak rövid ideig befolyásolják érzelmeit. Ha a küzdő vásárol például egy új jachtot, elmondhatja: "Kérlek benneteket, fogadjatok el engem, mert van ez a jachtom." Egy darabig izgalmas számára, hogy eljátszhatja a jachttulajdonos szerepét. De a jachtból meríthető öröm előbb vagy utóbb elszivárog, és ő kénytelen valami mást keresni, hogy kielégítse elfogadás iránti vágyakozását.

Ha az élet történetesen nem úgy kanyarodik, ahogy ez a küzdő szeretné, akkor ingerült és frusztrált lesz, mert úgy érzi, megfosztották az elfogadottság jelképeitől. Nemcsak hogy értéktelennek érzi magát, ráadásul nélkülöznie kell az elfogadásnak azt a fajtáját, amelyre vágyik.

A küzdő egotúltengésben szenved

A küzdőknek többnyire azért óriási az egójuk, mert értékesebbnek állítják be önmagukat, mint amennyit képesek elviselni. Azért esnek ebbe a túlzásba, mert valódi énjüket kevésnek, értéktelennek érzik. Ezért természetesen kompenzálniuk kell, túlzásokba kell esniük, abban a reményben, hátha legalább valami megvalósul belőle.

Te is testben élő isteni lélek vagy, és a te egód is véges. Az isteni lélek - a Felsőbbrendű Én - jól tudja, merre tart, és az erő legnagyobb része, a belső erő az övé. Az ego a külső erőt birtokolja. Amikor az egód ugyanabba az irányba halad, amerre a Felsőbbrendű Én, az életed folyam. Ha viszont az ego másfelé tart, abból küzdelem származik. Ne feledd: a spiritualitás azt jelenti: igazinak lenni, igazságban élni. Az ego az igazságnak a vélemény által módosított változatában él.

A küzdők azt hiszik, a küzdelem nemes dolog

Mentséget keresvén arra, hogy életüket nem képesek irányítani, a küzdők szeretik úgy érezni, hogy a küzdelem valami nemes dolog - hogy Isten örömét leli az ő küzdelmükben. Ha te volnál Isten, ennek hallatán az oldalad fognád a nevetéstől.

A küzdők irreális célokat tűznek önmaguk elé

Az ego eldönti, mi kell a boldogságához, és eldönti azt is, milyen hamar kell ezeknek a körülményeknek előállniuk. A küzdő gyakorta tűz irreális célt önmaga elé. Megeshet, hogy kijelöl egy célt, és elhatározza: "Hat hónap alatt odaérek". Csakhogy még nincs meg a kellő metafizikai energiája, ezért különbség van aközött, amit lehetségesnek vél és ami valóban lehetséges. A küzdő többnyire türelmetlen, és hajt, mint a bolond, hogy teljesítse a határidőt, amelyet megszabott magának. A küzdő ebben az elvakult hajszában metafizikai hullámokat kelt önmaga körül, ahogy a hajó nyomában jár a hullámverés. Ezekkel a hullámokkal nehéz elbánni, mert az élete nem folyékony halmazállapotú. A hullámok olyan energiát keltenek, amelyen a Felsőbbrendű Én nem képes áthatolni.

Keményen tartja, mondjuk, az északi irányt, miközben a Felsőbbrendű Én egyfolytában azt suttogja: "Délre, délre", csakhogy a küzdő nem hallja meg. Ő csak a célt látja, az utat nem. Csapdába ejtette saját véleménye arról, hogy miként lehet a kitűzött célt elérni. Számára nem létezik más lehetőség. Az élet végül is elhúzódik, kitér az útjából, és ő puszta földön működhet tovább. A küzdő arra kényszerül, hogy abba az irányba haladjon, amelyet kijelölt magának. Eszeveszett erőfeszítései közben gyakran elvéti a kanyart, pedig ha befordulna, könnyebb vagy rövidebb utat találhatna. Ez a típus vakon halad előre, fittyet hány a fájdalomra, a szenvedésre, még azt sem nézi, hogy helyesen vagy hatékonyan cselekszik-e.

A küzdőkből hiányzik az értelem

A küzdőkből hiányzik az értelem. Néha csak arról van szó, hogy kevés ismeretet szereztek a fizikai síkon, például a piac törvényeiről. A küzdő általában valamikor, jó régen lemaradt, és most csak sodródik, mert nem készült fel igazán, hogy az életre koncentráljon, hogy megtanulja a világ működését. Általában nem is lehet rávenni, hogy elsajátítsa a tudnivalókat: küzdeni egyszerűbb. Erre a típusra jellemző, hogy azt tartja: a világ tartozik neki a megélhetéssel, és felháborodik, ha kiderül, hogy a körülmények nem vágnak szükségszerűen egybe ezzel a vélekedéssel.

Hiányzik belőle a metafizikai tudás is. Nem érti, miként érvényesülnek életében a világmindenség egyetemes törvényei, ezért ahelyett, hogy energiát gerjesztene, és engedné, hogy a dolgok a maguk idejében bekövetkezzenek, inkább az élet nyomába veti magát, és a szükségletei, érzelmei utáni hajszában félrelökdösi.

A küzdőket befolyásolja mások véleménye

A küzdő többnyire igencsak társas lény. Hisz a társadalmi valóságban, és a mások véleményét igazságnak fogadja el. Ez arra készteti, hogy igyekezzék megfelelni a mások igen gyakran irreális elvárásainak. Azért foglalkoztatja, hogy mit gondolnak róla mások, mert a saját véleményében nem bízik.

Ahhoz, hogy ezt a csapdát elkerüld, csak annyit kell tenned, hogy belátod: életed, fejlődésed szent dolog. Te vagy az egyetlen, aki eldöntheti, mi jó neked, csak nálad van az összes válasz. Hogy a társadalom mit tart felőled, az teljesen közömbös, hiszen az összes tényt senki sem ismeri. Sose felejtsd el: az emberek mindig úgy igyekeznek manipulálni, hogy rád kényszerítsék az ő gondolkodásmódjukat. Azt akarják elérni, hogy cselekedeteiddel őket támogasd. Ha nem érzed többé szükségét, hogy elnyerd az egyetértésüket (elsősorban azért, mert te egyetértesz önmagaddal), akkor manipulációs törekvéseik értelmetlenné válnak.

Olyanok lesznek, mint a kisgyermekek, akiket lehet szeretni a kedves kis játékaik miatt, de nem kell részt venni a játékban. El lehet sétálni mellettük. Végső soron a függetlenség az egyetlen igazi út. Az pedig csak szokás kérdése, meg azé, hogy miként tanultál meg reagálni. Ha leválasztod magad, felszabadulsz.

A küzdőkből hiányzik a stabilitás

A stabilitás a szorongásmentes élet kulcsa. Ehhez arra van szükség, hogy életed minden területén egyensúly uralkodjék. Ezzel a témával kimerítően foglalkozom Az erő című könyvemben, de itt is összefoglalom a lényeget. Éspedig:

Az egyensúly és a stabilitás eléréséhez életed minden területét ellenőrzésed alatt kell tartanod. Lehet, hogy egyelőre nem vagy képes erre, de apránként eljuthatsz a teljes önfelismerésig. Ez azt jelenti, hogy az élet nem rángathat többé kénye-kedve szerint. Kifejleszted magadban az erőt, hogy nemet mondj olyan helyzetekre, amelyek nem illenek a szándékaidhoz. Te vagy a sereged tábornoka, és döntéseid révén folyamatosan közelítesz a magasabb energiaszint felé, amelyet megcéloztál.

Ez azt is jelenti, hogy jogod van megelégedni azzal, amid éppen van, aki éppen vagy. Különben sohasem érhetnéd el a megelégedést. Jogod van hozzá, hogy akár rögtön boldog légy a sorsoddal. Lehet, hogy az egód egy másik programot fogadtatott el veled, de ez nem jelenti azt, hogy ne állapodhatnál meg ott, ahol éppen tartasz. Itt-ott adódnak még megtanulni való leckék. Ha ezeket nem tanulod meg, ha nem fogadod el azt, amit megteremtettél önmagad számára, akkor az energiaszinted nem mozdul előre. Ha ellenállsz, ha nem alkalmazkodsz a változáshoz, megrekedsz. Egyes hivatásos küzdők azért szeretik a falba verni fejüket, mert olyan jólesik abbahagyni.

A mai nap is része életed folyamának. Tanuld ezt meg, és a holnap majd gondoskodik önmagáról. Gondold csak meg: ha jelenlegi tudásoddal idáig eljutottál az életben, akkor a hátralévő részét nagyobb tudással és objektivitással nyilvánvalóan meg tudod oldani. Ez az igazság.

A küzdők gyakran nem képesek koncentrálni

A koncentráció kulcsfontosságú az egyéni gyarapodás, fejlődés szempontjából. Minden más jelentéktelen. Erőd ott van, ahol a tudatod. Ha arra összpontosítasz, amit éppen csinálsz, nemcsak, hogy több eredménye lesz mindennek, amit teszel: minden külső és belső erőd erősíti cselekedeteidet.

Az elme utál koncentrálni; a legtöbb ember nem is képes egy percnél tovább egyetlen gondolat mellett kitartani. Mármost, ha figyelmed lézersugarát egy meghatározott irányba fordítod, energiád abba az irányba koncentrálódik. Ha tizenöt másodperc múlva eltereli figyelmedet egy gondolat - "Kikapcsoltam vajon a vasalót?" -, akkor befektetett energiád elvész.

Ha kitűzöl egy célt, néhány másodpercig koncentrálsz rá, aztán elterelődik a figyelmed, ha változó intenzitással összpontosítasz, akkor a világmindenség egyetemes törvényei tétova, szaggatott adást vesznek felőled, és fogalmuk sem lesz, mi a fenét akarsz tulajdonképpen.

A sikeres emberek értelmes cselekvési tervet állítanak fel, és arra koncentrálnak, míg meg nem valósul. Akkor felállítanak egy újabbat. Míg egy ötlettel foglalkoznak, arra fordítják teljes figyelmüket, tudatuk minden erejét abba fektetik bele, míg végül valósággá válik.

Figyeld meg, milyen játékot játszik veled az elméd. Gyakran fordul elő, hogy elkezdünk dolgozni valamin, aztán tizenöt perc múlva az elme megszólal: - Hű, de utálok ezzel foglalkozni. Igyunk inkább egy kávét -, azzal az ügy már félre is van téve. Vagy megszólal a telefon. A hívónak fogalma sincs arról, mivel foglalkozunk éppen. Ő abból kiindulva cselekszik, hogy szükségét érzi a velünk való beszélgetésnek. Mi pedig a telefonhívást ürügyként használjuk fel arra, hogy elterelje a figyelmünket, ahelyett, hogy azt mondanánk: - Kösz, hogy hívtál, de most nem tudok beszélgetni. Hívj vissza karácsonykor.

A koncentráció által megnövekszik az erőd. Szoktasd rá elmédet, hogy koncentráljon, és máris megnyertél egy csatát a küzdelem ellen.

A küzdők gyatrán eltervezett életet élnek

Te vagy a tábornok. Készíts haditervet, és koncentrálj rá, de engedd meg azt is, hogy az élet áramlatai, fuvallatai más területekre is átsodorjanak. Életedet megtervezni - ez fegyelem kérdése. Szükséged van bizonyos dolgokra, és ezeket meg is érdemled. De hogyan tehetsz szert rájuk a lehető legkisebb erőfeszítéssel? Úgy, hogy elhagyod a fölösleget. Hajítsd ki a túlsúlyt, és egyszerű életmódhoz ragaszkodj. Állandóan mérlegeld a körülményeket, hogy mindig meg tudd állapítani, mi mennyi erőfeszítést ér meg. Gyakran fogod azt tapasztalni, hogy semennyit.

A küzdők nem tartanak rendet

Hogy túllépj a küzdelmen, rendet kell teremtened. Különben elfolyik az energiád, a zűrzavar fölemészti az idődet.

A küzdők a piacon nem tanúsítanak célirányos viselkedést

Tudat vagy, lélek vagy, de egyszersmind testtel rendelkező, fizikai lény is. Eljön az az idő, amikor alkotóerődet el kell vinned az emberek közé, hogy eladd nekik. Ehhez célirányos viselkedést kell tanúsítanod a piacon. A küzdők nem szeretik a célirányos viselkedést. Pedig azáltal szerezheted meg, amit akarsz.