Ne hidd, ne hidd, ami igaz ami kegyetlen, ami gaz mi ocsmány és alávaló ne hidd, ne hidd, ami való. Hazugság, amit a lap írfélrebeszél az a papír. Meredt szemekkel aki súg az mind gyalázatos hazug. Ugratnak, játszanak veled. Nem lehet az! Hogy képzeled? Nem hiheted, ha van…
Pedig volna még volna mégvalami mondanivalóma nyíló nárciszmezőkről példáulaz alkonyi szélbenriadtan lobogó hegyi füvekrőlaz óceánok alatt vergődő tűzhányókróla szerelem végtelen napéjegyenlőségeirőlamikor az idő is ellankadmint a patakha szomját oltjabenne a…
Vannak vidékek gyönyörű tájak ahol a keserűszámban édessé ízesülvannak vidékek legbelülszavak sarjadnak rétjeingyopárként sziklás bérceinszavak kapaszkodnak szavakvéremmel rokon a patakszívemmel rokon a patakszívemben csörgedez csobogtélen hogy védjem befagyokpáncélom…
"... Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
