Ne hidd, ne hidd, ami igaz
ami kegyetlen, ami gaz
mi ocsmány és alávaló
ne hidd, ne hidd, ami való.

Hazugság, amit a lap ír
félrebeszél az a papír.
Meredt szemekkel aki súg
az mind gyalázatos hazug.

Ugratnak, játszanak veled.
Nem lehet az! Hogy képzeled?
Nem hiheted, ha van hited
gazember vagy, ha elhiszed.

Ne hidd el, ne hidd el mi gaz
ordítsd az égre: nem igaz!
Szeme közé kacagj neki
ki a borzasztót hirdeti.

Hallod? Ne hidd, mi rút, mi vad
mi undort és gyötrelmet ad.
A fényképed, meg a tavasz
s az Igazság, az az igaz.

Csak ami szép, jó, mind igaz.
Mit álltál, az az igaz.
Mi nem divat, mi nem haló
az, ami örökkévaló.

Csak a kedvesség, az öröm
a pardon, meg a köszönöm
a gyöngédség, a figyelem
csak az az igaz idelenn.

Csak a segítség, a vigasz
a barátság, az az igaz.
Csak az a gyémánt szeretet
s a szívekre veretett.

Belénk döfték a kést, ne hidd
kiszaggathatják beleid
míg lélegzel és eszmél agyad
a bűnt tagadd, tagadd, tagadd!

Megmarkolom két válladat
szemembe nézz, ne hagyd magad!
Tiszta maradj, maradj szabad
ne bukj el, meg ne add magad!

Légy tiszta, hős légy, légy erős
holt részeg légy, légy eszelős.
A Földre a felhőkből tekints.
Te légy az Isten, hogyha nincs!