Míg alatta hordtál, csak éreztem varázsát,
És hallgattam minden egyes dobbanását.
Tetézte ezt a magasztos érzést,
Az oltalmazó, védő féltés!

Borzolt a születés kínjától való félelem:
Hogy egészséges legyen, s kísérje értelem...
Aztán átélted minden asszony sorsát,
A világrahozatal édes kínos voltát.

Amikor emlődön csüngve tápláltál,
Aggódó szemekkel, szeretve vigyáztál,
És lestél minden egyes percet,
Hogy elégedett, jól van a gyermek?
Míg dolgos kezed a munkába fáradt,
Anyai szíved mardosta a bánat.
Láttam a könnyeket a szemedben,
A bánatot anyai szívedben.
Úgy tűnt, magadat hibáztattad,
Hogy más lettem, mint imádba foglaltad.
Anyai szíved szorongással telt meg,
Mert jött a műtét, s a sikertelen percek.

***

Látod, felnőttem, sokat segítettél,
Az élet rejtelmeibe, íme bevezettél.
Édesapámmal együtt akartad,
Hogy olyan legyek, mint más, hogy nevetésem halljad.
Belém tápláltátok, hogy el kell fogadni:
Utamon egyenesen, bizakodva haladni!

Most itt vagyok, nézz rám, méhednek gyümölcse
Az anyák szent sorsát magam is betöltve.
Mert ami elmúlt már, mit sem számít,
Ha rád mosolyognak unokáid.

Bár megedződött a kíntól a lelked,
A szíved motorja érzi a terhet.

Most mégis én kérek ajándékot:
Anyai szívedet gondozd, ápold,
Hogy sokká élhess még szeretetben,
Hogy gyönyörködhess a gyerekekben!

Az anyák szíve magasztos játék
Minden dobbanása, szép ajándék!
Az anyák tiszták, az anyák szépek.
Szeressük őket, amíg élnek!!!