Segítsd meg, Isten, új lovaddal
a régi, hű útra-kelőt,
hogy sóbálvánnyá ne meredjek
mai csodák előtt.

Az Irgalmatlant küldd társamnak,
a rohanó, büszke hevet
s az emberségem ezután már
legyen kegyetlenebb.

Ne rendeld romló nyájadnak
sorsa alá a sorsomat,
az embered, ha nem ma-ember,
kapjon új s új lovat.

A nagy Nyíl kilövi alóla
kegyelmed egy-egy szép lovát,
de ültesd szebb lóra az embert,
hadd vágtasson tovább.

A végesség: halhatatlanság
s csak a Máé a rettenet,
az Embernek, míg csak van ember,
megállni nem lehet.

A nagy Nyíl az útját kiszabta,
teljes és nyugodt mámorok
célját áhíttatja süvöltve,
míg a föld háborog.

Változat és Halál adódtak
belül egy-egy gyarló körön,
de várja az embert víg célja:
piros, tartós öröm.

Élet s Halál együtt-mérendők
s akit a nagy Nyíl útja bánt,
hadd, óh, Uram, szépülten futni,
megérkezett gyanánt.

Boldogíts, hogy a nagy Nyíl útján
megállás nélkül az Öröm
álmát álmodhassam magamba
minden mérföld-kövön.

Riadó, szennyes, kerge nyájak
ne állítsák meg új lovát
emberednek, hogy hadd nyargaljon
előbbre és tovább.

A nagy Nyíl útján, meg nem állva,
hitesen és szerelmesen,
förtelmeit egy rövid Mának
nézze túl a szemem.