Új életet kell kezdenem,
mikor a régire vágyom,
Olyan helyre kell mennem,
hol mindenki oly távol
lesz tőlem,
a múltam elfut előlem.
Még nem vagyok kész,
olyan ijesztő az egész.
Semmi sem lesz a megszokott,
Mások lesznek a holnapok.
Idegen arcok közt ébredek,
Nem lesz védelem, ha tévedek.
Nem vagyok többé gyerek,
nem lehetek már az,
de elszakadni még nem merek,
félek, már nem rejthet el semmilyen álarc.
Fáj, hogy eltelt életem legszebb korszaka,
Fáj a felnőtté válás hívogató szava.
Olyan nehéz a megszokott rendet magam mögött hagyni,
Olyan nehéz a könnyekért még több könnyet adni,
Olyan nehéz a tudat, hogy tovább kell lépni,
Olyan nehéz, hogy ezután másképp kell élni.
Még nem bírom felfogni,
Még nem tudom elfogadni,
A szívem már érzi,
Az agyam régen érti,
de egyik sem hajlandó tudomásul venni.
Egy korszak lezárul,
Egy ajtó kitárul,
s bármennyire is maradnék,
be kell lépnem rajta,
Az élet megy tovább,
s nem nézhetek hátra.