Szívem a kezedbe tettem,
vezess, amerre kell,
Te tudsz csak arra vigyázni,
hogy ne tévelyedjek el.

Felépítettem házamat,
hibáztam is sokat,
pedig Te raktad nálam le,
a fundamentumokat.

Az ember harcol szüntelen,
meg is nyer sok csatát,
és közben észre sem veszi,
hogy elveszti önmagát.

Óh kérlek, engem el ne hagyj,
feladom harcomat,
mert látni vélem én Uram,
a szenvedő arcodat.

Szívem a kezedbe tettem,
és hiszem azt, hogy vársz,
s a göröngyös utam végén,
óh Uram majd, - csak Te állsz.