Miért kell nekem könnyes szemmel megállni 
minden viharvert, árva tölgy előtt, 
miért kell nekem az őszi csendre vágyni, 
ha minden csalfa álmom összedőlt, 
miért kell nekem a dombokat bejárni 
s bújkálni, mint az üldözött gonosz, 
miért kell nekem a hegytetőre állni 
mikor az orkán fákat ostoroz. 
Miért kell nekem elvágyni messze, messze, 
bűvös csókkal ha jő az alkonyat, 
miért kell, hogy halljam, álmaimban egyre, 
búcsú-szavaktól fátylas hangodat, 
és miért kell minden szép emléket 
fájó betűkkel a szivembe írni, 
miért kell olyan nagyon szeretni téged, 
csak vágyni el, s csak sírni, egyre sírni?


Miért kell mindig magamban vándorolni, 
s imákat mondani valakiért .... 
s miért kell csak mindig rólad álmodozni, 
ha nem szeretlek, miért? miért? miért?