Megígérted,
fájdalmamat a fák közé szórod,
ha itt az idő.
Így lehetek
a talpad alatt fű,
fénylő új levél a fákon,
talán egy virág itt vagy ott,
kék vagy rőt,
hogy felfigyelj rá,
s feldereng talán egy titkos kis emlék
az aranyló fényű közös múltból.
Én ugyanezt ígértem.
Elcsenek egy kis örök életet,
két virág, két lándzsás fűszál,
két egymáshoz simuló zöld levél
páros örökkévalóságát
erdőnkből,
az Úr rengetegéből,
igen, drágám,
az Úr rengetegéből,
ámen, így lész, mindörökkön örökké!