Ölemben ülsz, lágy zene szól halkan,
Csak nagy csönd s szívünk egyszerre dobban.
Összebújva veled a fekete szobában,
Megküzdök teérted odaát a halálban.


Megcsókollak utoljára forrón és csöndesen,
Lebeg már a lelkem, eltávozik az éteren.
Egy sötét alagútba megyek, s felgyorsulok hirtelen.
Megérkezem a tüzekhez a túlvilági életen.


Megkezdve a szenvedés, peregnek az emlékek,
Fellángolnak a tüzek s a szívemben is égnek.
Kínzó gyötrelem járja át testemet,
Megtisztítja a vörös láng bűnös lelkemet.


Majd visszatérve lelkem, visszaszáll testembe,
Szerelmi szóval köszöntelek a megtisztult életre.
Elhalkul a lágy zene, felgyulladnak a fények,
Csókolózunk boldogan, mint túlvilági lények.