Lelkemben élsz tovább és minden idegemben.
Hiába rejt a sír, te nem hagyál el engem.

Nem önthetvén erőm' a dermedő tagokba:
Szivembe zártalak, s ma itten élsz dobogva.

Őrizlek, mint a fényt, szobád az illatot:
Mint a lég, mint a vér, lényed ugy áthatott.

Szerelem és halál osztoznak e világon,
Mi győzelmet vevénk a dőre pusztuláson.

Én vagyok mostan Ő. Véremben ő kereng,
Szivemben ő zajong, elmémben ő mereng.

Két árnyék egybefolyt, két álom egyesűlt,
Két élet egybehalt, két vágy beteljesűlt.

Helyette gondolok, lelkével érzek:
Akkor hal meg csak ő, ha majd én sem leszek.