Vezetsz, Uram, vezetsz, érzem szent kezedet,
Veszélyes szirteken, sötét ormok felett,
Zajló hullámokon, hol minden elhagyott,
Utamra fényt derít rengő csillagzatod.

Te vagy az irgalom, Te vagy a szeretet,
Mindenható, örök jó mindenek felett.
Villámos vész után a békét Te adod,
Forró esdeklésünk kegyesen hallgatod.

Vezess, Uram vezess, ha vétek megkísért,
Hogy el ne hagyjalak tűnő világokért.
Zúgó vihar nem árt, letörlöm könnyemet,
Újult erőt Te adsz, viszem keresztemet.

Majd révbe érkezem, megállok egykoron,
Nyugodni szíveden jó lesz hegyfokon.
Fehér virág nyílik, könnyezni nem lehet,
Leveszed vállamról súlyos keresztemet.