Forró könnycseppek hulltak le a porba.
Életük múlt el egy pillantás alatt.
Elkezdődött fenn a magasban,
S villanásként tört darabjaira.
Vége. Nincs tovább,
Csupán ennyi volt a rendeltetés.
S bár vége lett, oly sokat adott.
A sok parányi könnycsepp összeolvadott,
S együtt alkotott óriás könnyfolyamot.
A folyam ereje utcákon vágtatott keresztül,
Széttépte a világ büszke láncait,
S végtelen folyóvá dagadva most,
Az ég és föld ködös határait.
Az ég sírt. Megállíthatatlanul könnyezett.
S a vihar után minden elcsendesedett.
Minden csepp könny tisztára mosott egy-egy életet.