Sír az ég!
- szüntelen hull sós ízű könnye,
- elöntve lassan mindent,
- házat, várost s embert örökre.

Sír a föld!
- rázkódik a sok fájdalomtól,
- rombolva szét minden életet,
- Isten könnye hull a sok halottól.

Sírj ember!
- hisz minden baj tőled ered,
- gyarlóságod és kapzsi léted miatt,
- az ég s föld könnye lassan jéggé dermed.

De csak én sírok...