Még itt vagyok - a lelkem
üveggolyóba préselve várja
a szabadulást, hogy milliónyi
fénycseppé olvadva, együtt
ússzon a világok óceánjában.
Mégsem sietek, van idő.
Bár testem páncélja régen
megkopott, még itt reám
a Föld végtelen útja vár,
s az ócska mellvért alatt
féktelen szív dobog.

Még itt vagyok
egyelőre maradok.
Lelkem üveggolyói,
ti csak várjatok...