Mint csillagok a magas égen,
sok milliónyi lámpás úgy világít,
és a hideg fáradt őszi szélben,
temető halotti csendjébe irányít.

Ünneplőbe öltözött kopár sírhantok,
s ruhájuk szép krizantém koszorú,
az égbolton fénybe borult csillagok,
de minden gyertya a síron szomorú.

Gyertyával kezemben állok a sírnál,
ahol halott szeretteim nyugszanak,
fájdalmam nagyobb minden kínnál,
ők most mégis csendesen alszanak.

Kabátom összehúzom még jobban,
hisz a temetőben mindig fúj a szél,
imát suttogok, s a gyertya fellobban,
szeretteimért és minden halottért.