Nyári este a naplemente nagyon szép,
Gondolj reám szép kedvesem ha lepihenni térsz.
Távol vagyok tőled,
Nagyon távol még,
De a szívem érted él és ég.

Hogy szeretlek azt nem lehet leírni,
Szívem érzi, de az nem tud beszélni.
A távolság nincsen olyan nagyon messze,
Hogy szívünk egymást ne igazán szeresse.

A forrásnak vize le a völgybe igyekszik,
Tiszta vize egyre gyorsul, egyre jobban növekszik.
Ha a vihar mérge megszelídül végre,
A napsugárnak fénye ismét felragyog az égre.

A távolságnak, messzeségnek majd lesz egyszer vége,
A sok rossznak, szenvedésnek a jobb jön cserébe.
Szívem szegény csak akkor tud nyugodni,
Ha a tied örökké melletted fog dobogni.