Nyáridőnek verőfényes napján,
Csendben ül a horgász, stégén a tó partján.
Szemével a vizet erősen nézi,
Hogy mikor van kapás ő nagyon jól érzi.
Kezét, szemét ő ügyesen használja,
Ezt igazolja botja, igazi hű társa.

Ha kedvét serkentené valamilyen móddal,
Helyett cserél tüstént a közeli büfés bolttal.
Nem marad sokáig, nehogy meglepetés érje,
Visszatérve horgászbotját a tó közepén nézze.
Szerencséje van, mert a szomszéd barátja,
Mutatja a halat a vödör aljában.

A horgászok élete csend és nyugalom,
Ha nem volt kapás kipihente magát a tóparton.
Nem volt éhes a Ponty, Kárász, a Harcsa,
Elmarad a halászlé, lesz helyette Krapacska.
Horgász a kedvét sohasem veszti el,
Jön a következő nap és újra kezdi el.