Ón-eső szitált a néma kőre
A szürke tömb dermedten hallgatott
Elhagyott sírok közt úgy álltam ott
Mint halott emlékek méla őre
A könny és füst fojtotta torkomat
Szélfútta fűbe mégsem fekhetek
A gyilkosnak meghalni nem lehet
Hát hordok fáradt árva álmokat
Csend. A gyöngykavicsra így tiportam
Elmenvén a vaskapu csikordult
Két kezemről édes vére csordult
Otthagytam nyomát az őszi porban
Itt sincs. Most a tóba ejti arcát
A fűz s a rózsák zárják szirmukat
A vándor nem keres már új utat
Bocsáss meg. Ott fenn tán így akarták…
Szeptember
Ón-eső szitált a néma kőre
A szürke tömb dermedten hallgatott
Elhagyott sírok közt úgy álltam ott
Mint halott emlékek méla őre
A könny és füst fojtotta torkomat
Szélfútta fűbe mégsem fekhetek
A gyilkosnak meghalni nem lehet
Hát hordok fáradt árva álmokat
Csend. A gyöngykavicsra így tiportam
Elmenvén a vaskapu csikordult
Két kezemről édes vére csordult
Otthagytam nyomát az őszi porban
Itt sincs. Most a tóba ejti arcát
A fűz s a rózsák zárják szirmukat
A vándor nem keres már új utat
Bocsáss meg. Ott fenn tán így akarták…
