A sárga hold már virraszt odafönt,
A sárga hold az éjszakai portás,
És mint a köd leszáll, leszáll a csönd.

A házmester bezárja a kaput.
A ház kussol. Az ablak zörren olykor,
Ha egy kocsi az utcán tovafut.

Meglepve állnak a falak, sötéten.
A lámpát sorba oltja a lakó
S bezárkózik jól drága börtönében.

A csillagokra senki föl se néz,
Milyen lehet most bújt szerelmük itten?
A száj kiszáradt és a kar nehéz.

A szögletekben munkál már a pók
S elnyúlva ágyukon vagy göndörödve
Sóhajtoznak, hortyognak a lakók.

A gond strázsál a néma udvaron,
Csepeg a vízvezeték, mintha rína,
Fönn felhők úsznak hallgatagon,

Alszik a ház homályosan, tunyán.
Egy baba felsír néha… s még motoszkál
Egy konyhában az árva szobalány.

Lomhán belekezd a tanyasi dalba,
Húzkodja ásítozva, széptelen,
Félhanggal, hogy a házmester ne hallja.