Ne sirassatok engem
ha elmegyek, tőletek
nem várok könnyeket.
Szeressetek, nekem
az pont elég, emlékeztet
rám majd a szürke ég.

Ne áztassátok
könnyel a síromat,
ne öljetek értem
virágokat.

Fejfámra nevet se
írjatok nem kell,
sorvadó testem,
már csak egy kehely.

De emlékezzetek,
ott leszek én is,
Lelkemet az emlékek,
majd megidézik.

S ha szóltok hozzám,
én majd válaszolok,
hagyok nektek majd
az égen egy csillagot.