Szeretnék a sírodon virág lenni. 
Néma arcodat megérinteni,
Gyökeremmel átölelni tested,
S vigasztalni meggyötört lelked.
Magamba szívni oly nagy tudásodat,
Mivel elhalmoztad családodat.

Csendben mentél el, zokszó nélkül.
Csak arcodon láttuk szenvedésed,
Számoltad a napokat,
Vártad a tavaszt,
De fehér hószőnyeg lepte be utadat.
A lelked tisztasága tükröződött rajta,
Reájuk, kik elkísértek utolsó utadra.

Itt állok sírod előtt,
S kérdésemre választ nem kapok.
Nincs a földön olyan mint te, anyu -
Csak némán mered rám a sírhantod.