Vereségeim! éber, kiméletlen nevelőim,
térdepeltetők, asztaltól száműzők,
csöndbe csukók, talpig magányba verők,
álmot elűzők, könnyekre alázók,
új meg új számadásra kényszerítők,
gonoszságaimmal és butaságaimmal szembesítők,
nagykorúsítók, doktorrá avatók,
vérszomjas dühöket a váll-vonásig,
keserűséget a nevetésig fokozók,
a bukás félelmétől megszabadítók-

gőg ellenségei, minden nagyzolás letörői,
elmúlt s jövendő sikerek árleszállítói,
türelem nemzői, bajbajutottak pártfogói-

levegőm molekulái, mennyboltom csillagai,
uccám kövei, házam téglái, kertem füvei-

ha mégis egyszer fölemeltek a győzelemig,
már a káröröm nem károghatja mögöttem,
sem az irigység,--s nem mondhatja szemembe
a megfontolt ítélet:Jaj a győzőnek! "