Széttépve és összetörten,
Gyõzelmektõl meggyötörten,
Még magzatként bajba-ölten,
Vándor bölcsõ-temetõkben-
És mégis élünk ...

Dobra vernek minden vágyat:
Árverezés a vasárnap;
Nászunkra is gyászhír támad:
Üresek a gyermekágyak-
És mégis élünk ...

Elvadult a dûlõk lelke:
Kórót terem tarló mezsgye;
Pusztul a föld egyre-egyre,
Hull a szikla tenyerünkre-
És mégis élünk ...

Fogaskerék, futószalag,
Egyik elmegy, másik marad;
Bölcsõnk, sirunk porrá szakad:
Zokognak a kövek, szavak-
És mégis élünk ...

Hogyha sírunk: kiröhögnek.
Hogyha küzdünk: fel is kötnek.
Hogyha kérünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek-
És mégis élünk

Magyar, szavad világ értse!
Anyanyelvünk létünk vére.
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége ...
És mégis élünk!